|
2017-09-15 07:51:25, péntek
|
| |
| |
Kun Magdolna
Várlak
Várlak, ha őszi napban sápad minden, ami él.
Ha hulló levelek nyomát görgeti a szél,
és sűrű eső áztatja azokat az avarhantokat,
ahol temetett emlékek a virágzó nyarak.
Várlak, ha hó dermeszti lépésnyomomat.
Ha elfagyott lábaimon piros vér fakad.
Hisz mindaddig, míg várlak, hinni tudom azt,
hogy egyszer összeér kezünk az őszi fák alatt.
S akkor bármily hideg lesz is a jégkristályos tél,
összetartozásunkat már nem választja szét,
sem a földi mélység, sem a magasságos ég,
mert Isten rója hűségünkre a bilincsek szegét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kun Magdolna |
|
|
|
Címkék: jégkristályos, lépésnyomomat, avarhantokat, magasságos, hűségünkre, választja, dermeszti, elfagyott, bilincsek, mindaddig, magdolna, lábaimon, temetett, egyszer, bármily, emlékek, virágzó, áztatja, levelek, görgeti, mélység, összeér, nyarak, nyomát, minden, várlak, napban, kezünk, azokat, szegét, alatt, fakad, hinni, földi, tudom, akkor, virágzó nyarak, földi mélység, bilincsek szegét,
|
|
Offline
